Egy középkori francia idegorvos egy teljes könyvet szentelt annak, hogy bebizonyítsa: a szerelem az idegbaj egy fajtája.
Ahogy a jó doktor levezette: amint az alkoholista és a drogos vágyakozik fékezhetetlenül kedves mérge után, és megbetegszik, ha megvonják tőle, úgy emészti magát a szerelmes, ha nem lehet szerelme közelében. És még erősebben hat a méreg, ha együtt van vele… És az ilyen állapot- károgja az elmész- felőrli az idegrendszert, és éretté teszi a szerelmest az ideggyógyintézeti kezelésre…
A történelem során több neves-vagy botcsinálta- tudós jutott a fentihez hasonló megállapításra. És ahányan voltak, annyiféle gyógyírt javasoltak a nyavalyára. Plinius, a római író szerint a legjobb módszer, ha a “beteget” azzal a porral szórják be, amiben előtte egy szamár meghentergett. Egy XI.századi arab orvos a házasságot javasolta az ugyanabban a szerelmi kórban szenvedők számára- merthogy szerinte a házasság a szenvedélyek csillapításának legalkalmasabb eszköze… Szintén ő javasolja, hogy a „beteget” vegyék körül olyan emberek, akik folyamatosan gyalázzák szerelme tárgyát, kígyót-békát kiabálnak rá- egy idő után a páciens maga sem fogja érteni, hogy imádhatott ennyire tökéletlen valakit. És ott volt még az a doktor is, aki a szerelem szenvedélyének tüneteit- hőhullámok, majd jéghideg tagok, remegő szív, a szívverés szabálytalan- a mérgezés tüneteivel hozta párhuzamba. Ennek kezelésére diétát írt elő, alkohol, és fűszerek kerülésére buzdít, és különösen veszélyesnek találta a sót- mondván, hogy a tengeri halak azért olyan szaporák, mert sós vízben élnek…
A néphagyomány nem csak a szerelem elősegítésére, hanem annak elűzésére is ismert praktikákat. A szereleműző ételek, italok, keverékek leginkább attól voltak hatásosak, hogy sokszor olyan betegségeket idézhettek elő- , melyek garantáltan elterelték a beteg figyelmét a szerelemről. Nyilván nem ez volt a cél, de végül is hatékony kis sokkterápiákat találtak ki …
De bármilyen abszurdak, nevetségesek is ezek a módszerek, ha belegondolunk, a szerelem, mint betegség- nem is olyan humoros.. A hiányérzet, sóvárgás nem okoz talán testi tüneteket? Nem izzadunk, mint a ló, nem kapunk hasgörcsöt, fejfájást, szívdobogást, ha aggódunk érte, féltjük, féltékenyek vagyunk, vágyunk rá, ha hív, ha nem hív… Nem lehet fájdalmasan szeretni valakit? Dehogynem. Nem csak a trubadúrszerelmek bánatosan bégető lovagjai és lovaginái kínlódtak egymás iránt érzett, beteljesedésre esélytelen szerelmeik miatt. Még a viszonzott és beteljesült szerelem is magában hordja a szomorúságot: Mikor az embernek szembe kell néznie azzal, hogy valaki, akit korábban nem is ismert, egyszerre nélkülözhetetlen lett, hogy már nem tudná nélküle elképzelni az életet, az azért nagyon megrázó tud lenni. Mikor a szerelem még csak egy kellemes álom, amire jó gondolni, aminek érkezését jó várni, de tárgya még nincs, akkor tétje sincs. Extrém kapcsolatfüggő egyedülállók persze szétvakarhatják a lelküket, mert nekik az egyedüllét a magánnyal egyelő… De a többségnek a szerelemvárás nem jelent feszült, türelmetlen, elkeseredett időszakot, üresjáratot. De amint testet, személyiséget, nevet kap az, ami eddig csak egy homályos, derűs kis jövősejtés volt, onnantól oda a könnyedség. Az eddig csak szimplán kommunikációs, vagy fotóeszközként szolgáló telefon átlényegül emocionális dimenziókapuvá- amin keresztül szívszerelmünk az egekbe emelhet, vagy egy forrponton rotyogó fazékba száműzhet. Baráti társaságban üveges tekintetünk árulkodhat arról, hogy barátnőnk meló sztorija helyett a kedves nemes arcélét vizionáljuk magunk elé. Az enyhén szivárgó nyál buja gondolatokat sejtethet… Egyik nap egy gazella könnyedségével, kacarászva szökellünk az utcán, másnap – egy vita után- lánctalpas vízitündérként, öklelő tekintettel dübörgünk utunkon. Az állandó érzelmi hullámvasút igazi ínyencség a mazoshistáknak, de felkavarja a nyugalomra vágyók, gyomrát. Mit akar a szerelmes? Adni és kapni. Ölelni, ölelve lenni. Bizalomba avatni, és beavatottnak lenni. Együtt lenni. Sok ez, vagy bagatell kívánság? Szituáció kérdése. Van, hogy magától értetődő. De sokszor még a csillagok megszerzésének vágya is több sikerrel kecsegtet…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: